Laskagombával lombos, vegyes erdeinkben, bükk, tölgy, nyárfák tönkjein, élő, de főleg holt faanyagon, fahulladékon találkozhatunk a hűvösebb őszi éjszakákat követően. Laskagomba termőtestei szabálytalan tönkűek, kalapjuk ovális, kagyló alakú, színük szürkés, barnás, esetleg kékes, a lemezek fehérek, sűrűn állóak. Táplálkozásmódjára jellemző a fa cellulóz- és lignintartalmának egyidejű, igen intenzív lebontása. Azonban nem csak a természetben találkozhatunk vele, hanem évtizedek óta termesztett gombafajként is.

Laskagomba kémiai összetétele

Laskagomba kémiai összetételét tekintve kis energia tartalmú, mert igen alacsony a zsírtartalma (1,8%), azonban fehérjetartalma nem jelentéktelen (17-20 %). A vadon termő és a termesztett laskafajták összetétele között nincs jelentősebb különbség, emészthetőségük is igen jó. Ásványi elemek közül kis mennyiségben tartalmaz nátriumot, de nagyon jelentős a kálium- és a foszfortartalma. Vitamintartalmát tekintve a B- vitamin csoport egyes anyagaiból (tiamin, riboflavin, niacin, folsav) tartalmaz jelentős mennyiséget. A kémiai összetevők bizonyítják tehát mindenki számára egészséges táplálék.

Gyógyhatásai között említhetjük, hogy a vizes kivonata különböző tumor típusok ellen bizonyulhat hatékonynak. Ez a tulajdonsága az ún. glukánoknak a jelenlétére vezethető vissza, amelyek vízben oldhatóak. Friss, szárított, porított formában egyaránt, rendszeresen fogyasztva 20-30 %-ban csökkenheti a vér koleszterin- és triglicerid szintjét.
A távol-keleten a gombaport használják az érrendszer erősítésére, lumbágó, végtagmerevség, görcsök kezelésére. Naponta 3-9 gramm gombaport meleg vízben, teában, ételekhez, levesekhez adagolva segíthet a koleszterinszint szabályozásában, ha kúraszerűen használjuk.

Laskagomba termesztése

A laskagomba nagyüzemi termesztési módszere magyar szakemberek világszabadalmához kötődik, és több évtizede a termesztett fajaink közé tartozik. Farönkök, fatörzsek beoltásával vagy termőblokkok vásárlásával szinte bárki megpróbálkozhat a gomba hobbiszintű termesztésével. Szárított, porított formában vagy akár savanyítva is eltehető, s így biztosítható a megfelelő mennyiség a rendszeres, kúraszerű fogyasztáshoz.

Forrás:

  • Bálint János- Népi hagyományok gyűjtése nyomán