Faszerű cserje, amely 10 méter magasságig nő meg. Évelő, lombhullató növény, több, egy gyökérből eredő csavarodó törzse hajlékony, szőrös ágakban végződik. Virágzásának ideje függ a körülményeitől, de általában szeptembertől decemberig tart, hosszan virágzik, innen kapta a téli virág elnevezést is. Leveleit ősszel szedik, az ágak kérgét pedig tavasszal. Gyógyításra a szárított lombleveleket, a kérget és az ágak lepárlásából nyert varázsdióvizet használják. Fontos, farmakológiailag hatékony anyagai a cserzőanyagok, a tanninok, a proantocianidinek és az illóolajok.

A varázsdió angol neve witch hazel (boszorkánymogyoró), a mogyoró nevet a fának a mogyoróval való hasonlatossága miatt kapta, a boszorkány nevet pedig azért, mert néhány bevándorló seprű készítésére használta a cserjét, ami a közhiedelemben a boszorkányok kedvenc közlekedési eszköze. Egy másik feltételezett eredete a varázsdió téli virágzását és magjainak szétszóródásakor hallható hangos „pukkanását” okkult befolyás bizonyítékának tekintették. Harmadik feltevés szerint pedig régen használták víz keresésére a növény ágait, ezért ez a szokás a boszorkányerővel hozta kapcsolatba. Mindemellett tény, hogy a növény nevének semmi köze a varázserőhöz, ugyanis a középkori angolban a witch szónak más jelentése volt: rugalmas. Ágai valóban rugalmasak, az indiánok íj készítésére használták.

Varázsdió felhasználása

Az Egyesült Államokban az egyik legelterjedtebben használt gyógynövény. A növény csípős folyadékkivonata alapvető gyógyszer vágások, aranyér bántalmak, izomfájdalmak, zúzódások esetén, évente 4 millió litert adnak el belőle.

Az indiánok nagyra értékelték, főzetét sok törzs dörzsölte vágásokra, horzsolásokra, rovarcsípésekre, fájó csuklókra, izmokra és hátakra. Teáját fogyasztották belső vérzések elállítására és koraszülés megelőzésére, de kezeltek vele meghűlést, lázat, torokfájást és menstruációs fájdalmakat is. A növény sokáig népi gyógyszer maradt, holott a bevándorlók elsajátították a varázsdió indián használatát. Amerikában azóta is használatos a varázsdió -víz, több amerikai és német gyógyító keverék alkotóeleme.

Levele, gallya és kérge magas tannin tartalmú, Belgiumban végzett kísérletek kimutatták összehúzó hatását a véredényekre, ami igazolja vérzéscsillapítóként való ősi használatát.

A levelek és a virágos hajtások szeszes lepárlásával fertőtlenítő, összehúzó, vérzéscsillapító hatású oldatot nyernek. Az ebből készült szerek jótékonyan hathatnak a napégette bőrre, zúzódásokra, duzzanatokra, bőrpírra, gyulladt visszerekre, aranyeres csomókra. A levelek teája melegítő hatású lehet, a magvak is ehetők. Belsőleg hasmenés, menstruációs panaszok, hányás, külsőleg gyulladt duzzanatok, nehezen gyógyuló sebek, vénaproblémák, aranyér és érgörcs esetén, valamint neurodermitis kezelésére használhatják. Ezenkívül különböző kozmetikumokban alkalmazzák. Segítségünkre lehet még hasmenés, aranyér elleni kenőcsökben, valamint érgörcs ellen is.

Varázsdió – Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!

Szokásosan ajánlott mennyiségben, nem terhes és nem szoptató nőknek, egészséges felnőtteknek biztonságosnak tekinthető. Az orvosi irodalom sem külsőleg, sem belsőleg nem számol be a varázsdió ártalmas hatásáról.

Forrás:

  • Dr. Jörg Grünwald, Christoph Janicke: Zöldpatika
  • Dr. Dr. med. Fritz Geiger: Gyógyteák (Bízz a természet gyógyító erejében!)
  • Lesley Bremness: Fűszer-és Gyógynövények