Mentafélék

Mentafélék

1696-ig, amíg egy brit botanikus különbséget nem tett, az összes mentafajtát egy növénynek tekintették. Ma már tudjuk, hogy a fodormenta volt az eredeti növény, a borsmenta pedig ennek a természetes hibridjeként jelent meg. Mindkettőt, a borsmentát (Mentha piperita) és a fodormentát (Mentha crispa L.) is használják a gyógyításban, de a borsmenta ízesebb és hatásosabb is. Saját kertünkben is egyszerűen termeszthető. Nyáron sokféle kellemes és üdítő finomságot lehet a mentafélék leveléből előállítani. Felhasznált részei a szárított lomblevelek és az előállított illóolaj.

Mentafélék a világban

A világ legrégebbről fennmaradt orvosi leírása, az Ebers-féle papirusztekercsek is megemlítik a növényt, csak úgy, mint a Szentírás. A Szentföldről került Görögországba, s hamarosan a mitológiai történetekben is olvashattunk róla. Később az amerikai telepesek látták, hogy az indiánok a náluk honos mentafajtákat köhögés, mellkasi vérpangás és tüdőgyulladás kezelésére használták, nekik köszönhetően a fodormenta és a borsmenta is gyorsan elterjedt. A 18. század folyamán Észak-Amerikában és Európában közismert gyógyszer lett belőle. Hétköznapi bajok ellenszere volt, a kólikát, bélgázosodást, a fejfájást, a savtúltengést és a gyomorrontást kúrálgatták mentával. Mentafélék teája ez utóbbi és más gyomorpanaszok ellen a mai napig javallott. Mindkét növény aromás illóolajának köszönheti gyógyító értékeit, de amíg a borsmenta olaja főleg mentolt tartalmaz, addig a fodormentáé a hasonló szerkezetű vegyületet, a karvont is. Ennek a két anyagnak hasonló tulajdonságai vannak, de a mentol hatásosabb.

Német és orosz vizsgálatok kimutatták, hogy a borsmenta segíthet megelőzni a gyomorfekélyt, és serkentheti az epekiválasztást. Görcsoldóként nyugtathatja az emésztőrendszer sima izmait, előnyös alkotórészként befolyásolhatja a különböző gyomorsav-közömbösítő szerek tulajdonságait. Emellett azonban nem csak az emésztőrendszersimaizmaira lehet hatással, hanem más sima izmokra is, mint pl. a méh. Gyógynövénykönyvek terhességi hányinger ellen is ajánlják, azonban gyógyszermennyiségnyi adagban elősegítheti a menstruációt. Alkotórésze számos fájdalomcsillapító krémnek is. Pangáscsökkentő hatása van, ezért közönséges megfázásokra jóváhagyott orvosság, és a mentolgőzök segíthetnek az orr-, a homloküregi és a mellkasi vérpangásokon. Hagyományosan használják sebek és hörghurut kezelésében, valamint illóolaja tenyészedényben kísérletezve elpusztítja a számtalan baktériumot, valamint az ajak- és a nemi szervi herpeszt okozó Herpes simplex vírust. Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy a borsosmenta a gyomor nyálkahártyájának serkentésével megrövidítheti azt az időt, ameddig az étel a gyomorban tartózkodik. Elernyesztheti a gyomor izomzatát és elősegítheti a böfögést is. Segíthet megszüntetni az álmatlanságot.

Van ezen kívül egy hazánkban őshonos, népgyógyászatban régóta használt, ám kevésbé ismert fajtája a bugás macskamenta, amely furcsa nevét onnan kapta, hogy a levélből kiszabaduló illatanyag rendkívüli mértékben vonzza a macskákat. Erdélyben elsősorban nyugtató hatását ismerik, Szlovákiában pedig emésztésjavításra használják. Csakúgy, mint a többi mentafélét, ezt is elsősorban fertőtlenítésre és megfázásos betegségek gyógyítására használjuk. Kiváló hurutoldó lehet, valamint köhögésre, és torokgyulladásra is eredményesen használható lehet. Idegnyugtató hatása is lehet, ugyanis a benne található hatóanyag rokonságban van a macskagyökér egyik hatóanyagával. Alkalmas lehet megfázásra, és influenzás megbetegedésekre valamint azok megelőzésére is. Jóízű teáját megelőzés céljából a téli időszakban különösen, de akár egész évben is fogyaszthatjuk. Ilyenkor ajánlott heti 2 csészével, betegség esetén pedig napi 2-3 csészével fogyasztani. A tea készítése: 2,5dl vízzel leforrázunk 1 csapott evőkanál teafüvet, majd lefedve állni hagyjuk 10-15 percig. Fogyasztható kevés mézzel, vagy ízesítés nélkül. Élvezeti teának is kiváló, ráadásul korlátozás nélkül, bármeddig iható. A Bükk hegységben egész mezőket borít be a macskamenta. A tiszta, vegyszermentes környezetben gyűjtött, az átlagosnál bizonyítottan magasabb hatóanyagú gyógynövényekkel, nagy valószínűséggel elkerülhetik az idei télen a náthát!

Az illóolajat megfázás elleni inhaláló és bedörzsölő szerekhez is használják. Szájvizek és fogkrémek gyakori alkotórésze, rágógumikban szintén megtalálható.

Mentafélék – Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!

Sem a borsmentáról, sem pedig a fodormentáról nem ismeretes olyan közlemény, hogy a szárított növény problémát okozott volna, ritkán azonban az éles és csípős illatú illóolaja gyerekeknél émelygést okozhat!Egészséges felnőttek, a nem állapotos és a nem szoptató nők számára a szokásosan ajánlott mennyiségben biztonságosnak tekinthető.

Fontos! A tiszta mentafélék lenyelve, kicsi, akár 2 grammnyi mennyiségben is méreg és végzetes lehet, illetve tiszta illóolajának is vannak mérgező hatásai! Az érzékeny bőrt irritálhatja, beindíthatja vagy élénkítheti a havi vérzést, emiatt a várandós anyák jobb, ha kerülik!

Forrás:

  • Roberta Wilson: Aromaterápia haladóknak
  • Earl Mendell: Gyógyfüvek Bibliája
  • Barbara és Peter Theiss: Erdők, mezők patikája
  • Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó

Érdekesség:

És még mindig olvasunk… és gyógynövényekre bukkanunk olvasás közben:
“Dewey első nyarának vége felé egy nap Doris mit sem sejtve magával hozott egy zacskó friss macskamentát. Dewey-t annyira felizgatta az illat, hogy azt hittem mindjárt felmászik Doris lábára. a cica, életében először szabályszerűen koldult.
Amikor végre Doris lemorzsolt a padlóra néhány mentalevelet, Dew ey valósággal megtébolyodott. Oly hevesen szaglászott, hogy azt hittem, menten felszippantja a padlót. Rövid szimatolás után rájött a prüszkölés, de ez sem tántorította el. Sőt. Rágni kezdte a mentaleveleket, aztán oda-vissza-üzemmódra váltott: rágott, szagolt, rágott, szagolt. Az izmai rángatóztak, a feszültség lassan kiáramlott a csontjaiból, végig a hátán. Amikor végre a farka hegyén kirázta a feszültséget, letottyant a padlóra, és meghempergett a macskamentában. Addig hempergőzött, míg szinte nem is maradt csont a testében. Járni nem bírt, a padlón csúszott, hullámzott, az állával kaparta a szőnyeget, mind a hóeke pengéje. És áradt belőle a mentaillat. Aztán lassan, fokozatosan hátrahajlott a gerince, míg végül a feje a hátulján nyugodott. Nyolcasokat, cikcakkokat, pereceket formált…És ahányszor szert tehetett macskamentára, ugyanaz következett: hempergés, hengergőzés, csúszás-mászás, hajladozás, rugdalózás, és a végén egy holtfáradt, szinte ájult macska.
A műveletet Dewey-mambónak kereszteltük el.”