A komló a kenderfélékhez tartozik. Évelő növény, az ágai ceruzavastagságúak és zöldek, nem fásodnak el. Nyáron virágzik. Zsenge szárát zöldségként eszik, forrázott leveleit levesbe teszik. Érett termésfüzéreivel ízesítik, tisztítják, konzerválják a sört. Gyógyításra a szárított női virágzatot használják. Fontos hatóanyagai a gyanta keserűanyagai, az illóolaja, valamint a flavonoidok és a cserzőanyagok.

Komló története

A komlónak gyógynövényként is régi története van, habár manapság leginkább a sörben lévő kesernyés, zamatos ízéről ismerik. Az ókori görögök és rómaiak bélpanaszokra és emésztést segítőként használták. Plinius, római természettudós, tavaszi zsenge hajtásait zöldségnek ajánlotta. A kínai orvosok évszázadokon keresztül használták az emésztés elősegítésére, valamint lepra, tuberkulózis és vérhas kezelésére.

1000 évvel ezelőtt még egy jelentéktelen növény volt, habár a sumérok Kr.e. 2500 körül már gabonatermésük 40%-ából sört készítettek. A történelem előtti korok háziasszonyai pedig észrevették, hogy a kenyér, ha csírázott magvakból készítik, tovább friss marad, mintha nyers gabonából készítik. Ezért mielőtt lisztté őrölték beáztatták a magokat csírázni, majd megfigyelték, hogy ha a vízbe véletlenül valamilyen gyümölcs héjáról származó élesztő mikroorganizmus került, az nyers, édeskés söré erjedt. A komlótermesztők azt is észrevették, hogy az aratókra kétféleképpen hatott: könnyebben fáradtak el és a nőknek hamarabb érkezett meg a menstruációja. A későbbiekben nagyra becsülték menstruációsegítő és nyugtató hatását.

Angliában is jól ismerik ezt az arrafelé vadon növő kúszónövényt, ami a népgyógyászatban étvágygerjesztő gyomorkeserűként ismeretes. Az indiánok Észak-Amerikában szintén nyugtatónak és emésztést elősegítőnek használták. A régi időkben úgy is alkalmazták álmatlanság ellen, hogy a komlót alkohollal meghintve a párnahuzatba tették, majd azon aludtak.

Humulon és lupulin vegyületeket tartalmaz, amelyek elpusztítják az élelmet tönkretevő baktériumokat és segíthetnek megelőzni a fertőzéseket. Ugyan nem tartozik a fő növényi antibiotikumok közé, de amennyiben a megmosott sebre elmorzsolt virágot kötünk, elsősegélyként alkalmazható. A kínai hagyományos használatot igazolva egy tanulmány szerint hatásos lehet a tuberkulózisbaktériumok ellen. 1983-ban felfedeztek még benne egy olyan vegyületet, ami ugyan csak kis mennyiségben van meg a leveleiben, de ahogy szárad ez a koncentráció nő és nyugtató hatása van. Francia kutatók görcsoldó hatást tulajdonítanak neki, azáltal, hogy ellazíthatja az emésztőrendszer sima izmait. Emellett német tudósok azt állítják, hogy a komló az ösztrogénhoz hasonló vegyületet is tartalmaz, és ezzel magyarázható lehet a komlószedő asszonyoknál előforduló menstruációs változások.Napjainkban alkalmazását nyugtalanság, idegesség, szorongás és alvászavarok esetén javasolhatják. Belsőleg idegi fájdalmak, bélnyálkahártya-gyulladás és fejfájás esetén, külsőleg nehezen gyógyuló sebek és fekélyek esetén alkalmazhatják. Szintén hatásos lehet túlingerlékenység esetén, különösen szexuális téren. Ösztrogéntartalma miatt serkentheti a tejelválasztást, csökkentheti a férfiak nemi vágyát. Étvágyat növelő hatása is lehet.

Gyakran más növényi nyugtatókkal, pl. macskagyökérrel együtt alkalmazzák. Homeopátiás készítményeivel főként idegességet és alvászavarokat gyógyítanak. Illóolajával parfümök, testápolók készülnek.

Komló – Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!

Szokásos ajánlott mennyiségben biztonságos a szedése, azoknak, akik más nyugtatót nem szednek, egészséges felnőttek, és nem állapotos, szoptató nők. Mint minden nyugtató hatású gyógyszer, a komlókészítmények is befolyásolják a reakcióidőt, ezért ne fogyasszuk autóvezetés előtt. A friss növény okozhat érzékenységi reakciót, a szárított növénynél ez ritkán fordul elő.

Forrás:

  • Dr. Dr. med. Fritz Geiger: Gyógyteák (Bízz a természet gyógyító erejében!)
  • Dr. Jörg Grünwald, Christoph Janicke: Zöldpatika
  • Earl Mendell: Gyógyfüvek Bibliája
  • Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó
  • Lesley Bremness: Fűszer-és Gyógynövények