Gyakrabban használt magyar neve: kerti iszóp. Aromás levelű, félörökzöld vagy lombhullató cserje. Az Izsóp azon gyógynövények közé tartozik, amelyeket már évszázadok óta használnak. Dioszkoridész, az orvos, teáját köhögésre, zihálásra, a belőle készült borogatást és bedörzsölést légszomjra, valamint aromaanyagai miatt az orrban és mellben pangáscsökkentésre írta elő. Bingeni Hildegard, a német rendfőnöknő és herbalista azt írta az izsópról, hogy „tisztítja a tüdőt”, valamint szintén Ő ajánlotta az izsóppal és borral készült csirkét „szomorúság” (depresszió) kezelésére. A XVII. századi Európában leveleit és virágait szétmorzsolták, majd az otthonokban a kellemetlen szagok ellen, mint légfrissítő volt népszerű. Ugyanekkor Nicholas Culpeper, angol herbalista azt állította, hogy: „megöli a hasban lévő férgeket… Fügével felforralva kiváló gargalizáló szer tüszős mandulagyulladásra… Borban forralva jó gyulladások lemosására… a fejre kent olaja megöli a tetveket.”

Izsóp betegségekre

Napjainkban a herbalisták dunsztkötésben horzsolások, égések és sebek borogatására ajánlják. Mindemellett főzetét szélszorulásra, menstruáció elősegítésére, emésztési zavarokra, megfázásokra, hörghurutra, köhögésekre, de előfordul, hogy még epilepsziás rohamokra is felírják. A főzetével átitatott borogatás segíthet visszatérő fertőzések esetén. Herbalisták állítása szerint ugyanis levelein penicillint termelő mikroorganizmusok (Penicillium) vannak, ezáltal hatékony lehet sebek és mellkasi fertőzések kezelésében. Hajdan izsópot adtak a rituális megtisztulásra és a leprás betegek gyógyítására szánt fürdőkhöz. Gátolhatja a simplex vírus növekedését, amely a nemi szervi és az ajak herpeszt is okozza.Illóolaja tartalmaz egy köptető hatású anyagot (marrubiint), amely oldhatja, és könnyebben felköhöghetővé teheti a váladékot, és tartalmaz még számos csillapító hatású, kámfor típusú komponenst is. Teája köhögéscsillapító, étvágyjavító hatással bírhat és segíthet még az izzadsággátlásában, amely hazánkban csak két növényről mondható el, amelyek az orvosi zsálya és az izsóp. Vizes és szeszes kivonatai hatásosan csökkenthetik a kiválasztást.

Fűszerként is kiváló, saláták, mártások, húsételek ízesítésére, de ehető virágát friss saláták díszítésére és ízesítésére is használhatjuk. A fűszeres illatú levelek segíthetik a zsíros ételek emésztését. Likőröket, édességeket és pikáns utóételeket ízesítenek velük. A növény káposztalepke csalogató hatása miatt biokertekben káposzta közé ültetve segítségünkre lehet. Magyarországon az izsópfű herbája mint gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék, köhögés elleni teakeverék egyik alkotórészeként van forgalomban. Illóolaját a konzerv, a likőr és a kozmetikai ipar egyaránt használja.

Izsóp – Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!

Győződjünk meg róla, hogy az izsóp Hyssopus officinalis ugyanis számos más, izsópnak nevezett növény létezik. Ilyen pl. a csikorkafű (Gratiola officinalis), valamint sok Agastache faj. Ezeket a növényeket nem szabad elfogyasztani.
Egészséges felnőttek, a nem állapotos és a nem szoptató nők számára a szokásosan ajánlott mennyiségben az izsóp biztonságosnak tekinthető. Ne használja két hétnél tovább anélkül, hogy felkeresné az orvost. Az izsóp használatát a magas vérnyomásban szenvedők kerüljék! Nagyobb adagban az illóolaj epilepsziás betegeknél rohamot, más esetekben epilepsziaszerű görcsöket válthat ki.

Forrás:

  • Earl Mendell: Gyógyfüvek bibliája
  • Bernáth Jenő: Gyógy és aromanövények
  • Lesley Bremness: Fűszer és gyógynövények