A gyöngyhagyma a hagymafélék családjába tartozik, a póréhagymával áll közelebbi rokonságban, nem túl régi keletű, Európa-szerte most kezd elterjedni. Apró méretű, gömbölyű, fehér hagyma, amit 25-38 mm-es átmérőjét elérve szednek fel. Előnye korai érése és nagy hozama, minden formában felhasználható, zöldhagymaként még a szára is fogyasztható. Fehér, vörös és arany színekben is termesztik, nevét a héjának csillogásáról kapta. Táp és élvezeti értéke magasabb még a lilahagymáénál is, íze gyümölcsösebb, édesebb.

Hagymanyomokat már a bronzkorbeli leletekbe is találtak, az egyiptomiak már termesztették is, sőt a piramisok építőinek étrendjében már szerepelt. Hitük szerint a növény gömbölyű alakja és réteges szerkezete a halhatatlanságot szimbolizálja. A középkorban is ajánlották az orvosok a hagymaevést fejfájás, köhögés, kígyómarás, sőt még hajhullás ellen is.
A hagyma azon kevés zöldségfélék közé tartozik, amelyek főzve is értékesek. Paracelsus (német botanikus) szerint a hagyma van olyan értékes, mint egy egész gyógyszertár. Régen, ajánlották megfázásra, szemölcs ellen, nyákoldásra, torokgyulladásra, ízületi fájdalmak és álmatlanság ellen. Baktériumölő, emésztést javító lehet. Naponta már fél fej elfogyasztása serkentheti a keringést, csökkentheti a vérnyomást és megakadályozhatja a vérrögök képződését.

Gyöngyhagyma összetevői:

Ásványi anyag tartalma: kalcium, foszfor, kálium, nátrium, magnézium, vas, réz, cink. Vitamintartalma: C-, B1-, és B6 vitamin, valamint folsav és biotin. 100 g-ja 28 kalóriát tartalmaz, valamint A és C-vitaminban gazdag. Érdemes még kiemelni a közönséges hagymáénál jóval nagyobb antioxidáns hatását.
Találtak még pozitív összefüggést a csípősség és a kedvező hatások szintje között, vagyis minél csípősebb, annál jobb, ugyanis ezt a hatását kénvegyületekben gazdag illóolajának köszönheti.

Forrás:

  • Bálint János- Népi hagyományok gyűjtése nyomán