„Nem minden gyógybor füves bor, és nem minden füves bor gyógybor.” (Csoma-Magyar: Magyar füves- és gyógyborok)

A bor már önmagában is jó hatással van az egészségre. Itt is igaz azonban, hogy a mérték az érték, és akkor hasznos, ha minőségi borról beszélünk.

A borok egészségügyi hatásait világszerte már igen régóta próbálják kiaknázni, remek példa erre a manapság egyre népszerűbbé váló vinoterápiás kezelések, amelyek során nemcsak belsőleg, de külsőleg is használják a bort, illetve különböző szőlő és bortartalmú készítményeket. Ezen wellness kezeléseket leginkább a kiváló borukról és szőlőjükről ismert bortermelő vidékeken találjuk. Ha időnk és pénztárcánk engedi érdemes ezeket kipróbálni, ha nem is egy teljes kezeléssort, de egy-egy kezelés is igazán jótékony és frissítő lehet

Szoktuk mondani, hogy minden viccnek a fele igaz, nos így van ez a szólásokra, és közmondásokra is, nem véletlenül alakultak ki, nagyon sok megfigyelések után alakultak ki:

Bikavér, az orvosságnál többet ér, aki issza holtig él.

Öregnek orvosság, fiatalnak méreg.

Öregnek tej a bor.

A bor olyan, mint az orvosság, kinek-kinek használ, kinek-kinek árt.

Vénembernek bor a patikája, kása a pecsenyéje.

A legkorábbi írások szerint Aszlkepiádész, az ókor híres orvosa fedezte fel a bor gyógyászati előnyeit. A hozzá látogató betegeket nemcsak vízzel, de borral is gyógyította, bedörzsölésre, borogatásra, de ivókúraként is javasolta. A spártai időkben az újszülötteket borban fürösztötték, és ez a szokás még a XIX. században is fellelhető volt egyes területeken. Az ókori gyógyítók, azonban nem csak tisztán a bort rendelték betegeiknek, hanem már ekkor is különféle fűszer- és gyógynövényekkel keverték őket, attól függően, hogy mire volt szükség. Hippokratész egészséges és beteg ember számára is „csodálatosan megfelelőnek” tartotta a bort, de ő is felhívta a figyelmet a mértékre. Platón szerint

„a tiszta bort őrizzék meg az aggok számára, hogy ennek élvezetétől megerősödjenek, megfiatalodjanak.”

 

Pannonhalmi Apátság régi borospincéje

Régen a gyógyszereket gyógyító pap készítette, akit a magyar kultúrkörben táltosnak neveztek, míg máshol a sámánok feladata volt. A reneszánsz kor a régi értékek felfedezéséről szól, ez volt igaz az ókori orvosi tapasztalatok, receptek újra felfedezésére is. Ekkor kezdett el terjedni világszerte a gyógyít receptekben való hit, és ezek széleskörű alkalmazása. A reformáció kifejezetten hangsúlyozta a „fűben-fában orvosság” elvét. A bor azonban ebben az időben nemcsak mint oldószer szerepelt, hanem fontos szerepe volt baktériumölő tulajdonságának is, hiszen ekkor a víz minősége még igen kérdéses volt, így azt biztonsággal nem használhatták a gyógyászatban. Valamint érdemes azt is figyelembe venni, hogy a bor alkoholtartalma hozzájárult a betegek kedélyállapotának javulásához is.
Már ekkor felfedezték, hogy a bor sav és alkoholtartalma nagyban segíti az egyes gyógynövények hatóanyagainak kioldását, gyorsabb és hatékonyabbá tette azt, mintha csak vízben történt volna a kivonatolás.

Az ilyen boros készítményeket nemcsak belsőleg javasolták, de bedörzsölőszerként, vagy borogatásokhoz is javallták. A 16. században a bort, mint kiváló fertőtlenítő- és oldószerként említik.

Az ókori és középkori orvosi tapasztalatok átörökítői a szerzetesrendek voltak, így leginkább nekik köszönhető, hogy számos írásos emlék, és recept fennmaradt ebből a korszakból. A Bencés szerzetesek például napi 3 dl bor fogyasztását engedélyezték. Tehát ők voltak az elsők, akik a bort már egészségügyi előnyei miatt fogyasztották napi rendszerességgel. A szerzetesrendek híres gyógylikőröket is készítettek, ők már akkor tudták azt, amit Pasteur később hirdetett, hogy a bor a legegészségesebb, leghigiénikusabb ital.

Érdekesség: Zircen 1742-ig a patikában árult egyetlen gyógyszerfajta a gyógybor volt.

„Gyógyboroknak nevezhetőek azok az italok, amelyek borral készülnek, gyógyító, például vérképző, vagy erősítő hatásuk tudományosan bizonyított, valamint azok az italok is, amelyeket a közvélemény évszázadok tapasztalata alapján annak tart. „

Ezt a megfogalmazást manapság érdemes árnyalni, sőt ez a fogalom, hogy gyógybor már nem is használható.

Amikor a borok egészségre gyakorolt hatásáról beszélünk, akkor leginkább az antioxidánsokban gazdag vörösbor az ami eszünkbe jut, pedig a Tokaji aszúról vizsgálatok is kimutatták, hogy 14 féle ásványi anyagot tartalmaz, amelyek együttesen igazán jó és serkentő hatással vannak a szervezetre. A furmintot hideglelés és légcsőhurut esetén ajánlották.

Felhasznált irodalom:

Csomai Zsigmond – Magyar László András: Magyar füves- és gyógyborok (Gyógyító italok hölgyeknek és uraknak, egészségeseknek és betegeknek, kicsiknek és nagyoknak)