Népies nevei: aranyvessző, aranyos istápfű, jágerkender, erősrojt, aranyos ruta, erdei aranyvessző, forrasztófű, Szent Péter botja. Szárának virágos részét használják gyógyászati célokra, begyűjtését a virágzás kezdetekor, a nyári hónapokban kell elkezdeni, mert leszedése után tovább fejlődik. Amikor a nyár virágpompája a végéhez közeledik, akkor nyílik az aranyvessző. A gyógynövény erdőszélen, töltésen, száraz réten, erdei tisztáson, irtáson és út mellett található. Virágszirmai aranysárgák, virágai egyszerű vagy összetett fürtvirágzatot alkotnak. A virágnak gyenge aromás illata van.

Európában csak a közönséges aranyvessző honos. A gyógyászatban a kanadai aranyvesszőnek, az istápfűnek és más istápfű fajoknak van jelentősége. Ennek oka az, hogy a felmerülő igények kielégítése a közönséges aranyvesszőfű termesztése mellett csak e fajok tömeges előfordulása és könnyű begyűjthetősége révén lehetséges. Gyűjtését legkésőbb a virágzás kezdetén végezzük, úgy, hogy csak a hajtás felső, legfeljebb 40 cm-es részét vágjuk le, ügyelve, hogy minél kevesebb vastag szár kerüljön bele. A gyökeret ősszel vagy tavasszal gyűjtik. Ehhez először a föld feletti részeket eltávolítják, majd a gyökereket hámozás nélkül szárítják. Hazánkba a múlt század közepén Észak-Amerikából kerültek. Luther Márton az aranyvesszőt nagyra értékelte és gyakran alkalmazta. A közönséges aranyvessző gyógyászati célra felhasználható része a virágos hajtásai.

Aranyvessző hatóanyagai

Hatóanyagai a flavonoidok a triterpén-szaponinok, a fenolglikozidok és az illóolajok, de találhatók benne fahéjsavszármazékok, nyálkaanyagok és jellemző alkotórészei a cserzőanyagok is.

A fitoterápiában virágos hajtásait használják, mindkét faj föld feletti részei vizelethajtó és enyhe görcsoldó hatásúak. Hatóanyagaik és kivonataik immunerősítő, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító és vizelethajtó hatást válthatnak ki. Legfőbb hatóanyagának a szaponint tekintik, amely a növény gyógyteának való elkészítésével segíthet, mint vizelethajtó, de jó lehet még vesebetegség és vízkórság ellen is.
Az olasz népi gyógyászatban széles körben alkalmazzák a közönséges aranyvessző főzetét, azonban a magyar orvoslásban kevés adat van a használatáról. Brit Kolumbia egyes vidékein a kanadai aranyvessző gyógyteáját használják hasmenés megállítására, sebek kezelésére, valamint influenza megelőzésére és lázas gyerekek kezelésére.

Alkalmazási területei:

A népi gyógyászatban javasolják reumatizmus, vénabetegségek, krónikus bőrbetegségek ellen. A növény kivonatai régebben sebgyógyításra is szolgáltak.
Legfontosabb alkalmazási területe a különböző húgyúti megbetegedések gyógyítása, valamint orvosi vizsgálattal egybekötve kisebb vesekövek kiürítésére szolgáló kezelésnél is alkalmazható lehet. Csökkentheti a kő és vesehomok képződését, ha az erre hajlamos egyének rendszeresen fogyasztják, de mindemellett javasolják húgyhólyaggyulladásban, bakteriális húgyúti fertőzések, valamint vesemedence-gyulladásban szenvedők kezelésére is. Megfelelő orvosi vizsgálat után a vesekő méretének ismeretében, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható lehet a „vízlökés-terápiában”, amikor is rövid idő alatt nagy mennyiségű (1,5-2l) gyógytea (csak aranyvessző vagy más gyógynövényekkel együtt készített) elfogyasztásakor a kisebb (kb. lencseméretű) kövek kiürülésével számolhatunk. A húgyutakban kifejtett hatását hármas támadáspontjának köszönheti. Egyrészt bizonyítottan csökkentheti az izomtónust, ezáltal görcsoldó hatású lehet, másrészt jelentősen növelheti a vizelet kiválasztását, harmadrészt csökkentheti a gyulladást és bakteriális fertőzéseknél fokozhatja az antibiotikumok hatását.

Kiegészítő kezelésként alkalmazható lehet magas vérnyomásos betegek kezelésére fekete ribizli leveleivel együtt használva. Alkotórésze lehet a súlycsökkenést serkentő, salaktalanító teáknak, melyeknek szerepe lehet a reumás megbetegedések kezelésében is.

Külsőleg teájával öblögetve alkalmazható lehet száj és garatnyálkahártya gyulladásokra, valamint borogatásként krónikus ekcémák, nehezen gyógyuló sebek és krónikus bőrgyulladások kezelésére.
Nem megfelelő epeműködésnél háromhetes kúra javasolt és utána alkalmanként kell fogyasztani a teát. Akinél homok vagy apró kő van az epehólyagban vagy az epevezetékben az szintén elhajtható lehet az aranyvessző alkalmazásával. Oldhatja a menstruációs görcsöket, a ciklus kezdete előtt 2-3 nappal kell megkezdeni a napi egy csészetea fogyasztását. Szájüreg gyulladása, ínygyulladás, torokgyulladás esetén teája gargarizáló folyadékként alkalmazható. Vizes kivonata segíthet a nehezen gyógyuló sebeknél a hegesedésben. Az aranyvesszőfű kúraszerű alkalmazása segíthet a prosztata normál méretének a helyre állításában.

Aranyvessző alkalmazás módjai:

tea, tinktúra, méz, borogatás.

Teakészítés:

1 púpozott teáskanál aranyvesszőt adunk ¼ liter vízhez, leforrázzuk és rövid ideig állni hagyjuk. Naponta 2-3x étkezések között egy csészényi teát fogyasszunk. A megadott összetételű teakeverékből ugyancsak egy púpozott teáskanállal veszünk, és ugyanígy készítjük.

Tinktúra:

Az alkoholos-vizes kivonatból naponta 3×12 csepp étkezések között alkalmazva, vízbe vagy teába csepegtetve.

Méz: kissé sötétebb, lassan kristályosodó méz, amely kiváló vesetisztító, húgyúti fertőtlenítő.

Borogatás: 50 gramm aranyvesszőt egy liter vízben fel kell forralni 2 percen keresztül. Napi 2 alkalommal célszerű borogatni az érintett helyen (krónikus ekcémák, nehezen gyógyuló sebek, krónikus bőrgyulladások).
Az Európai Unió legalább 5 országában használják készítmények előállítására, hazánkban, a kiskereskedelemben szabadon forgalmazható. Alkalmazhatóságát az európai szakhatóságok támasztják alá.

A közönséges aranyvessző más gyógynövényekkel való hatékony alkalmazása:

  • Közönséges galaj (Galium mullugo)
  • Fehér árvacsalán (Lamium galeobdolon)
  • Fekete ribizli (Ribes nigri folium)
  • Mezei zsurló (Equisetum arvense)
  • Fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

Figyelem, amire érdemes vigyáznunk!

Ha a szív- vagy veseműködés korlátozottsága miatt ödéma (vízfelhalmozódás a szövetben) alakul ki, ne használjuk az aranyvesszős átmosó kúrát. Krónikus vesebetegség esetén kérjük ki az orvos véleményét, hogy szedhetjük-e az aranyvessző készítményeit.

Mellékhatások:

Ritkán allergiás reakciók léphetnek fel. Ha tudjuk, hogy a fészkes virágzatúakra allergiásak vagyunk, ne szedjünk aranyvessző-készítményeket.

Forrás:

  • Bernáth Jenő: Gyógy és aromanövények
  • Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövény határozó
  • Dr. Dr. med. Fritz Geiger: Gyógyteák (Bízz a természet gyógyító erejében!)
  • Maria Treben: Egészség Isten patikájából
  • Dr. Jörg Grünwald, Christoph Janicke: Zöldpatika